Becsülettel és dideregve!
Első alkalommal segítettük a résztvevőket januári Yours Trulli futáson. A több hete tartó hideg vasárnapra sem enyhült. A reggeli indulásnál 5-6 elszánt futó toporgott a rajtnál. Nem véletlenül, hiszen -12 (mínusz 12!) fokot mutatott a hőmérő! A későbbiekben is alig emelkedett a hőmérséklet, délben már csak -8 fok volt. Így a víz helyett a forró teának volt nagy keletje.
     A dermesztő hideg ellenére összesen tizenöten futottak. Ők viszont igencsak kitettek magukért: közel 300 km-t teljesítettek! Legtöbbet futók: Borsos Attila: 51 km és Máyer József: 36 km.
     Köszönet a segítőknek, akik végig kitartottak! Külön köszönet a Hunyadivárosi Polgárőrségnek a Közösségi Ház biztosításáét!
     Legközelebb február 25-én lehet becsületből futni a segítségünkkel.
     Előtte viszont indul a Domb-futás: február 4-én kerül sor a Tél-űzésre!
     Várunk mindenkit!

Képek a Képtárban »
Kezdőoldal »


1000 km 6 órában!

     Először endeztük meg a "Fuss egy napot!" 6 órás ultrafutást Kecskeméten. Az elnevezés apropóját az adja, hogy aki teljesíti a 4 fordulóból álló sorozatot az pont egy napot fog futni...
     A Benkó Zoltán Szabadidőközpont megfelelő hátteret biztosított a versenyhez és a kijelölt kör pont egy kilométer volt. Az indulók összesen 1018 km-t teljesítettek. A futók kényelmét szolgálta, hogy a rövidebb időtartamot vállalók megválaszthatták, hogy mikor szeretnének indulni. Legtöbben mégis az ebéd előtti futásra szavaztak. Az időjárás kedvező volt, bár a tóparton szembe fújt a szél ami kisebb akadályt jelentett. 10 órakor rajtolt a 6 órások mezőnye, köztük az egy szem bátor leányzóval. 11 órától kapcsolódtak be a körözésbe a többiek.
     A verseny utolsó negyed órájában jött a meglepetés, az izgalom: a második helyért igen nagy csata folyt, mivel az érintett három versenyző között csak 200-500m méter volt köztük a különbség több mint 60 km megtétele után. Még a végén is kevesebb mint 900m volt az eltérés...
     Reméljük mások is kedvet kaptak, mert május 6-án Fuss egy napot! - 2.
     Az eredmények megnézhetőek: ITT »
Képek a Képtárban »
Kezdőoldal »


Volt, aki ballagott, volt, aki futott…

     A mai nap sokaknak emlékezetes marad: 4 év tanulás után elballagtak a középiskolából, míg mások több órás futásra vállalkoztak.
     A „Fuss egy napot” 6 órás ultrafutás keretében ismét rajtvonalhoz álltak a legkitartóbb futók. A verseny híre messzire eljutott: Balatonmáriafürdőtől Újszászig, Dunabogdánytól Szegedig érkeztek a résztvevők. A legfiatalabb induló a alig 16 éves Lugosi Rebeka, míg a legidősebb résztvevő az 50 évvel /!/ idősebb Fülöp József volt.A Benkó Zoltán Szabadidőközpont megfelelő környezetet biztosított a versenyhez: a Domb a szelet felfogta, a fák megvédték a futókat a naptól, esőtől.
     A reggeli készülődés során már látszott a versenykiírás eredménye. Már kezdéskor a rövidebb időt választók is indulhattak.
     Pontosan 10 órakor vágtak neki a futók a pontosan 1000 méteres köröknek. Az időjárás kegyeibe fogadta a résztvevőket: hol kisütött a nap, hol kicsit felhős lett az ég, de –a jóslatok ellenére- az eső elmaradt.
     Gyorsan szaporodtak a körök. Bár a létszám nem növekedett februárhoz képest, de a teljesítmény túlszárnyalta az első fordulót: 1033 km negyed nap alatt!
     A 6 órás verseny leggyorsabb női versenyzője Vass Melinda volt 56,6 km-rel, míg a férfiak mezőnyében ismét Dr. Juhász Mihály jutott a legmesszebbre (70,325 km) megelőzve Borsos Attilát (68,2 km) és Blaskó Mihályt (63,136 km).
     A célba érkezést követő frissítésben most is a WATT isotoniás ital, Aquarius-Aqua ásványvíz, Fornetti péksüteményei segítettek.
     Az ultrafutás következő fordulója augusztus 26-án lesz!
     Köszönjük a Modern Home Stúdió, a NEA, a Buszesz Zrt., és a K.O. Autósiskola támogatását!

A részletes eredménylista megnézhető: ITT »
Képek a Képtárban »
Kezdőoldal »




A Futó-homok nem futott...
     mert július 1-én reggel hatalmas eső ragasztotta össze a homokszemeket a bugaci pusztán.
     Az utóbbi hetek időjárása a Kiskunsági nemzeti Park igazgatóság és a IUSTITIA Egyesület közös rendezvényét sem kímélte. az előző nap még nem volt semmi jele a nagy locsolásnak.
     Szombat reggel bőséges égi áldás fogadta a szervezőket a központnak helyet adó Karikás Csárdánál. A körülmények igen spártai-ra sikerültek: nem volt áram, nem volt víz. Igazi tanyasi hangulat a csodálatos Gavallér tanyán: az égbolt percről percre változott: hol szikrázó napsütés, hol sötét gomolyfelhők... csak a szél volt az állandó kísérője a rendezvénynek.
     A reggeli időjárás valószínűleg megriasztotta a legkisebbeket /vagy inkább a szüleiket/, ők kevesebben indultak. A legfiatalabb résztvevő: László Lili volt, aki 2013-ban született.
     A felnőttek viszont az ország jelentős részét képviselték: jöttek:Szentes, Soltvadkert, Lajosmizse, Kiskunhalas, Szeged, Tiszaalpár, Dunabogdány, Cegléd, Jakabszállás, Tabdi, Solymár, Hódmezővásárhely, Magyarkanizsa (Szerbia), Szentkirály, Kiskunhalas, Csongrád, Győr, Tiszavasvári, Harsány, Kaskantyú, Újkígyós, Bátmonostor településről sőt a norvégiai Arnaatveitből is.
     Tabajdi Józsi bácsi, mint legidősebb induló a 8,5 km-s távnak vágott neki.
     A résztvevők többsége örült, hogy az idén nem volt brutális a hőmérséklet (csak 28 fokot mutatott a hőmérő....), s a szél hol segített, hol szembefújt. De a port legalább nem kavarta!
     A félmaratont leggyorsabban Radics Anna és Szalóki Róbert teljesítette. E nagyszerű teljesítményért külön elismerésben is részesültek: különdíjként övék lett egy szürkemarha díszes trófeája: egy mívesen megmunkált tülök!

Az eredmények letölthetőek ITT »
Képek a Képtárban »
Kezdőoldal »

Ez is perzselő volt!
     Augusztus utolsó szombatján került sor a "Fuss egy napot" 6 órás ultrafutás 3. fordulójára. A verseny nevének apropója, hogy sorozat 4 fordulóból áll, s aki minden alkalommal a leghosszabb időszakot választja épp 24 órát, azaz egy napot fog futni...
     Többen már túl vannak a fél napon, így ők már visszatérő résztvevőknek számítanak. Ugyanígy azok, akik megfontoltan rövidebb időszakokat választanak.
     De ez a nap többeket megtréfált: az elmúlt időszak időjárása nem sok jóval kecsegtetett. S be is következett a "perzselés" (pedig a szervező IUSTITIA Egyesület ezt az időjárást a Domb-futásra tartogatta): már a 10 órás rajtnál közel volt a hőmérő higanyszála a 30 fokhoz. S ez még csak fokozódott!!!
     Az útvonal egyéb rendezvény miatt átkerült a csatorna partjára. Itt a futók folyamatosan figyelemmel kísérhették egymást, s az útvonal változatos volt: a kör első fele végig tűző napon (olykor 50 fok közelében!!), míg a másik része fák árnyékában ("csak" 33-35 fok) vezetett. Ennek ellenére most vállalkoztak legtöbben a 6 óra teljesítésére
     S minden induló HŐS lett a saját futamában: ilyen rekkenő hőségben a többség kitartott, hol mosolyogva, hol a fogát összeszorítva, teljesítette a vállalt időt.


     A 6 órás futam végeredménye:
     Nők:
          1; Geráné Tapsztó Ágnes
          2; Koleszárikné Németh Beáta
          3; Blaskó Zsuzsanna
     Férfiak:
          1; Blaskó Mihály
          2; Dr. Juhász Mihály
          3; Káldi Csaba
     A teljesítményükre jellemző, hogy a dobogóra felkerüléshez több, mint 60 km-t kellett futniuk! (s ne feledjük: szikrázó napsütésben, körönként kis "alattomos" szintemelkedéssel nehezítve)
     S a résztvevők fogadkoztak: tudnak ők ennél jobbat is futni! S ígérték: megmutatják novemberben, a záró fordulóban.
     Úgy legyen....
Képek a Képtárban »
Kezdőoldal »




     Ezt a beszámolót kicsit távolabbról kezdem, mert a közelmúlt is fontos része a történetnek. Tavaly összeszedtem egy jó kis csonthártyagyulladást a sarokcsontomban, és természetesen, mint szinte minden futó nem azonnal mentem el orvoshoz, illetve álltam le, amikor még gyorsan kigyógyítható lett volna, hanem hónapokkal később.
     Február végén már nem volt más választásom, orvoshoz fordultam, ezt három hónap teljes leállás követte, így az idei tavaszi szezon kiesett, de lemondtam a Spartathlonon való részvételt is. A feleségem már régóta nyaggatott, hogy miért nem eszek kevesebb húst, illetve próbáljam ki a vegán étrendet hátha kevesebb gyulladás alakul ki a szervezetemben. Akkor még nem voltam igazán meggyőződve a teljes értékű növényi étrend jó hatásairól, majd egy könyv (Thomas M. Campbell, T. Colin Campbell: Kína-tanulmány) megadta a végső lökést. Mindent a mihamarabbi gyógyulás érdekében: májustól elhagytam az állati eredetű táplálékokat.
     A hónap végére már tünetmentes voltam, így teljesítettem a Kinizsi százast és utána újra elkezdtem az edzéseket. Az elején még semmi különöset nem tapasztaltam, de ahogy kezdtem visszaszerezni a formámat, feltűnt néhány érdekes dolog. Nem akarok olyanokat írni, hogy jobban éreztem magam, stb, mert ezek nem mérhetők. Ami mérhető, az az volt, hogy a korábbi köreimet alacsonyabb pulzuson (átlag 5 ütéssel), és gyorsabban futottam: míg korábban a 14.3 km-es rövid kört pihenő napokon 1 óra 2 perc 20 másodperc alatt futottam leggyorsabban, most már rendszeresnek mondható az 1 óra 1 perc, illetve az 1 órás teljesítés is laza futással. Szintén ez a javulás mondható el a hosszabb távokon is. Másik dolog, ami feltűnő volt, hogy a hétvégi nagyobb terhelések (30-45 km) után is nagyon gyorsan regenerálódtam. A nyugalmi pulzusom is igen alacsony lett, a verseny előtt rendszeresen mértem 39-42 közötti értékeket.
     Ilyen előzmények után nagy izgalommal vártam az őszi szezont. Fiunk kint él Dániában, és tervbe vettük, hogy ősszel meglátogatjuk, ezért ha már elmegyünk odáig, hát ott kellene futni egy versenyen. Meg is találtam Mors 100 mérföldes szigetkerülő versenyt. A DUV oldalát nézegetve kiderült, hogy korábban már szép magyar sikerek születtek ezen a versenyen is (Vozár Attila kétszer nyerte meg (2009, 2010), és ő tartja mindmáig a pályacsúcsot (13:28:16), illetve 2009-ben Zabari János 2., Molnár Mihály 4. lett).
     Annyit tudtam, hogy Dánia nem egy kimondottan hegyes ország, így a versenyen sem várható sok szint, a pálya elég gyorsnak ígérkezett. A verseny elég családias hangulatú a nagy ultrákhoz képest (92 nevező, 82 induló), de nagyon megadják a módját. Ez a terület Dánia egy eléggé eldugott szeglete, így ez a verseny az év talán legnagyobb eseménye, készülnek is rá rendesen.
     A rajhoz közeledve a város a verseny zászlajával volt feldíszítve, a rajtnál kimondottan nagy volt a tömeg a viszonylag kisszámú indulóhoz képest, ingyen kávé és szendvics mindenkinek, stb. Rendesen ki van dolgozva a verseny előtti ceremónia is: a verseny szervezője, majd a polgármester mond rövid beszédet, utána minden indulót felhívtak a színpadra, és egy aláírt hűtőmágnest helyezett el mindenki egy táblára. Később erre írják rá az eredményét, és a befutás sorrendjében helyezik el ugyanezen a táblán.
     Nézegetve az indulók listáját látszott, hogy erős lesz a mezőny, a dánoknak ez egy fontos verseny. 9 óra 30-kor ágyúlövésre elrajtoltunk. Tervem az volt, hogy a pulzusom nem mehet 140 fölé, illetve a sebességem se legyen gyorsabb 5 perc/kilométernél. Minden pontra előre lehet küldeni frissítőt (5 kilométerenként voltak ellenőrzőpontok) így akár az egész versenyt is meg lehet oldani kísérő nélkül. Természetesen a dán időjárás beleszólhat a dolgokba. Az előrejelzés felhős, kissé szeles időt jósolt eső nélkül. A fiam mondta, hogy az szinte lehetetlen, hogy ilyen idő legyen, mert Dániában majdnem minden nap esik, illetve fúj a szél.
     Kellemes, napos, felhős időben vágtunk neki a távnak, a helyi menők (Bruno Batsberg, Kim Sorensen) nagy tempót diktáltak (4.40), én úgy gondoltam, hogy ez nekem gyors, ezért kicsit lemaradtam a 6 fős élbolytól. A táj nagyon szép volt, hangulatos vidéki tájon futottunk, kicsi keskeny mellékutakon. Az útvonal példásan volt jelölve, eltévedni nem lehetett. A helyiek mindenütt ott voltak és szurkoltak a futóknak. Egész családok álltak az út szélén és várták a futókat, hogy üdvözölni tudják őket. Az útvonal nem mindig követte a sziget partvonalát, hanem nagy kanyarokat tett, hogy meg legyen a 160,9 km, illetve szerintem azért, hogy minden dombot biztosan megmásszunk.
     Annak ellenére, hogy a sziget legmagasabb pontja 89 méter, elég sok szintet sikerült összeszedni, mert a verseny első felében talán 8-10 kilométer volt csak teljesen sík. Gyorsan teltek a kilométerek, gyönyörködtem a tájban, jól éreztem magam. 40 és 45 kilométer között volt egy szakasz, amit oda-vissza futottunk meg, ami jó lehetőség volt arra, hogy felmérjem, kik vannak előttem. Mint kiderült, a hat fős élboly 2 fősre apadt, akik úgy 2-3 kilométerrel voltak előttem.
     A 60-80 kilométer közötti része a versenynek igen érdekes volt, nagyon szép geológiai formákat lehetett megcsodálni, itt részben terepen futottunk. A verseny érdekessége, hogy két sprint szakasz is be van építve: az elsőnél a legmagasabb pontra felvezető 1 kilométert mérik, a leggyorsabb pöttyös pólót kap. A másik mért szakasz 100 és 110 kilométer között van, ezért a szakaszgyőzelemért fekete póló járt a legrövidebb idő alatt teljesítőnek.
     Kb. 70 kilométernél feltűnt a második helyen futó dán srác, együtt mentünk 95 kilométerig, majd magam mögött hagytam. 100 kilométernél már lehetett látni, hogy elég jól megy a futás (8 óra 47 perc). A következő meglepetés 130 kilométernél ért, 11 óra 30 percet futóidőt mutatott az óra. Ez nagyon feldobott! Mivel mindenkin volt nyomkövető, itt már tudtam, hogy az első helye futó dán srác kb. 25 perccel van előttem, a mögöttem lévő pedig szintén ennyivel van lemaradva. Akár ki is ereszthettem volna, de mivel még mindig jól éreztem magam, próbáltam tartani a tempót.
     Rövidesen eljött az utolsó 10 kilométer, ahol a szervezők még betettek egy kis szintet és erdei utat, majd végre elértem Nykobing város határát, ahol megláttam egy hirdetőoszlopot, amin az óra 23 óra 55 percet mutatott. Órám szerint 5 kilométer volt még hátra 160 km-ig. Sejtettem, hogy az elsőt már nem tudom utolérni, de a versenyt még teljesíthetem 15 órán belől. Tempót váltottam és újra közel 5 perces iramban közelítettem a cél felé.
     Úgy egy kilométer tehettem meg, amikor megláttam egy táblát, amin az állt, hogy a cél 5 kilométerre van. Ekkor esett le a húsz fillér, hogy 100 mérföld az nem 160, hanem 161 kilométer. Sebaj, így is meglehet 15 órán belül. Már elég közel jártam a célhoz, amikor tűzijáték jelezte, hogy az első helyezett beért. Rövidesen én is ott voltam, és egy hatalmas ünneplő tömeg közepén találtam magamat.
     Végül is sikerült a célom, 14 óra 58 perc 54 másodperc alatt teljesítettem a távot (5 perc 35 mp-es kilométerek), 11 perccel maradtam le a győztestől úgy, hogy az utolsó 10 kilométeren 15 percet hoztam rajta. Az elmúlt 11 év alatt 310-en teljesítették a versenyt, az eredményem a 8. legjobb. Korosztályomban 2 óra 30 perccel javítottam meg a korábbi legjobb időt. Vasárnap délben volt az eredményhirdetés. Annak ellenére, hogy a meteorológia nem mondott csapadékot, az eredményhirdetést egy nagy zápor szinte elmosta, ilyen a Dán időjárás. A verseny nagyon jól szervezett, a hangulata vetekszik a Spartathlonéval, csak sokkal kisebb, no meg az időjárás egy kicsit bizonytalanabb.

- Vajda Zoltán -

Képek a Képtárban »

Kezdőoldal »



© Csiga61, 2011